Holnapután lesz egy hónapja, hogy hárman maradtunk. De még mindig képtelen vagyok ezen túllépni. Csak várok és várok arra, hogy megmentesen...Ő. Csakis Ő képes arra, hogy megmentesen ettől az állapottól. Az Ő jelenléte, a közelsége, az érintése, a szerelme....csakis erre vágyom. És sikerülni fog! Mert minden porcikámmal erre koncentrálok. Szerdán eljön. Szinte számolom az órákat...annyira de annyira várom...elmondhatatlan. Mert Ő a másik felem. Rá van szükségem. Már három és fél éve hogy rá van szükségem. És fogalmam sincs hogy is kezdjem azt a sok mindent amit el akarok neki mondani. És a kérdesei? Nem akarom elijeszteni, elrettenteni. De ha azt érzi amit eddig nincs olyan hogy elrettentem. Mert szeretem amióta ismerem.